Minden napra ilyen kínos perceket kívánok magamnak, amilyeneket tegnap éltem át. Persze így utólag az a meglepő, hogy hogyan sikerült egyáltalán. Önszántamból tőle egy méterre ültem le egy padra. Persze nem csak úgy a magunk örömére ücsörögtünk ott. Ez történetesen éppen egy buszmegálló volt. És nem kellett volna nekem mindenáron odanyomulnom, de kicsi fiam oda rángatott és Isten a tanúm, nem kérettem magam.
Pedig bizonyára elkövettem mindazokat a hibákat, amit tinilány koromban. Vagy emlékezetből, vagy ösztönösen, de ugyanolyan bárgyún viselkedhettem. Kínlódtam, nem mertem megmozdulni sem, nem mertem ránézni, nem mertem megszólalni. Nem mertem. Tizenévesen ez még elmegy, oké. De kicsit már túlhaladtam ezen a bizonyos koron. Viszont megérte, mert ilyen közel hozzá csak egyszer voltam eddig, amikor is véletlenül pont mellém huppant le a buszon. Akkor azt hiszem még ennél is hülyébben viselkedhettem. Nem voltam a tudatom tudatánál. Mint aki szó szerint elveszti az eszét. Játék, játék ez nem más. De nem akartam, hogy ennyire komoly legyen. Hogy ennyire megviseljen.
Azt hiszem itt az ideje, egy mélyebb tudatállapotban való lételemzésnek. Nem tudom, ezért rá kell jönnöm, mi lehet a sorsnak, az eleve elrendeltetettnek a célja velem. A célja ezzel a gyötredelmes érzéssel. Miért kaptam? Miért kell átrágnom magam rajta? El kell fogadnom önmagam ezzel a kereszttel? Vagy csupán öncél? Egy feladat? Nem más? Nem más ez a gyönyörű érzés, csak egy feladat? Pedig megfordult a fejemben, hogy fel kell adnom őt. Be kell áldoznom az érzés mámorát a jövőmnek. Még gondolkozom. Nem, most még biztos nem megy. Pedig könnyebb lenne az élet. De én nagyon utálom a könnyelműséget, a könnyedebbséget.
Ma olvastam egy érdekes és nagyon megfogadható gondolatot. A szavak erejéről. Csak óvatosan a kimondott szóval. A legveszélyesebb fegyver. Mindent irányít. Mindent és mindenkit. El is döntöttem. Ezentúl csak azt mondom ki, amivel nem ártok magamnak. Nem gonoszkodás, nem kelt haragot, gyűlölködést, nem uszít, nem hergel. Csupa szépet, s jót, csupa álmot és boldogságot jelentsen mindaz, mit kimondok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése