Pedig még mindig ugyanaz a nap van, mint mikor elindultam az úton. De nem véletlenül mondják, hogy aki egyszer találkozik Vele, meg fog változni az élete. Én találkoztam és megváltoztam. Nem kell magyarázni. Nem tudom még milyen lesz, milyen leszek. De most tudom, hogy már nem leszek soha többé az, aki voltam. Mielőtt elindultam Felé.
Gyönyörű estém volt. Annyiszor próbáltam magamba szippantani a pillanatot, megélni, átérezni, egy kis szeletét becsomagolni és magammal vinni. De most éreztem igazán, hogy elkaptam a pillanatot. Hogy ott voltam. Hogy jelen voltam benne. Saját életemben. Ültem a sok idegen ember között és annyira beléjük olvadtam, mintha az életem most kezdődött volna el. A születés, talán megint megszülettem. És igen, egészen biztos, hogy megszületett egy új lény. Én.
Ültem és azon gondolkoztam ki vagyok. Ki lehet az, aki figyel ki belőlem. Nem tudtam, nem éreztem, hogy én lennék, szinte kívülről ítéltem meg az a valakit, aki ott ült. Olyan más volt. Olyan tisztán és aggodalmak nélkül adtam át magamnak ezt az estét. Hallgattam és néztem. Nem számítottak a körülöttem lévők, talán nem is volt ott senki. Csak ő. Aki a titkait osztotta meg velem. Ó, hiszen ez a jelenben létezés a legjobb játék, amit eddig átéltem. Mindig olyan erőszakosan akartam megkapni. Most csak megpróbáltam és egybeolvadtam vele.
Azt mondta a barátnőm, hogy velem érdemes előadásra menni, mert annyira átadtam magam az érzésnek, mintha újra gyerek lennék. Jó, hogy a gondolataink a saját titkaink. Jó, hogy nem kell megosztani senkivel, ha nem akarjuk. Jó, hogy senkivel nem kell megosztanom, mit éltem át. Nem is tehetném. Leírhatatlan szavakkal. Most is csak töredékét írhatom le annak, amit kaptam.
Megnyugtató, hogy élnek körülöttünk emberek, aki rendelkeznek a tudással. És önzetlenül megosztják másokkal. Ha körülnézek, azt látom, hogy más nem kíván élni vele a szűkebb környezetemben. Meg sem próbálja. Csak én. Ezért maradtam magamra. De még a lehetőségét is kerülöm, hogy bármi információt kiadjak. Úgyis csak azt kérdezték, hogy milyen volt? Miről szólt? A címét elárultam, többet nem is akartak tudni róla. Meg minek is kezdtem volna bele magyarázatokba. Hasztalanság lenne.
Mindenkinek önmagának kell felébrednie. Ki így, ki úgy, vagy sehogy. Az emberek jelentős része talán soha sehogy nem fog, egy mélységes tudatlanságban él. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nincs is jogom rá. Építem a saját házam táját.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése